Óriási tapssal és ovációval fogadta a közönség Cristi Puiu rendező legújabb, Sieranevada című filmjét a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) keretében tartott vetítésen, amely egyben az alkotás romániai premierje volt.
2016. június 04., 13:522016. június 04., 13:52
A Sieranevada egyenesen a cannes-i filmfesztiválról érkezett a kincses városba: a film Európa egyik legfontosabb seregszemléjén a versenyszekcióban szerepelt, azonban díj nélkül tért haza. A kolozsvári közönség viszont imádta a TIFF-en már jó ideje visszatérő vendégként köszöntött Cristi Puiu alkotását: a Sieranevada az idei fesztivál egyik leginkább várt filmje volt mind a nézők, mind a szervezők számára, a csütörtök esti, a Diákművelődési Házban tartott vetítésre pedig már napokkal korábban minden jegy elfogyott.
A közönség már a bemutató előtt bizalmat szavazott a rendezőnek, akinek a film kezdése előtti színpadra lépését is vastaps fogadta, Puiu pedig mindenekelőtt elnézést kért, amiért közel három órás alkotással „terheli” nézőit. Úgy fogalmazott: tisztában van azzal, hogy mit jelent három órát végigülni, így ha valaki unatkozni fog, vagy elhagyja a termet, nem fog megsértődni.
A helyszínről azonban senki nem távozott, és unatkozni sem igen volt idő, a Sieranevada ugyanis a fantasztikus párbeszédeknek, a kiváló színészi alakításoknak és a különleges filmezési módnak köszönhetően a legutolsó percig fenntartja a figyelmet. A nézők egy emberként nevettek fel a poénokon és komikus helyzeteken, amelyek közül többet tapssal is jutalmaztak a vetítés közben. A bemutató után a stáb számos tagja – a rendező, az operatőr, a producerek és több színész – színpadra lépett, és úgy tűnt, őket is meghatotta a rendkívül kedvező fogadtatás.
Erre Cristi Puiu a vetítés másnapján, pénteken a főtéri TIFF Lounge-ban tartott beszélgetésen is kitért, mint rámutatott: rendkívül művelt, befogadó és meleg közönség fogadta Kolozsváron a filmet. A rendező azt is elmondta: Cannes-ban sajnos nem volt ennyire sikeres a bemutató, talán ez annak is betudható, hogy a francia fesztiválon egy óriási, háromezer férőhelyes teremben tartották a vetítést, emiatt nem sikerült megteremteni a kincses városban jól érezhető közösségi hangulatot. Puiu azonban nem is számított ovációra Cannes-ban, a történtek nem lepték meg, abban viszont bízott, hogy a Sieranevada elnyeri a kolozsvári nézők tetszését, hiszen filmjeit rendszeresen sikerrel mutatja be a TIFF-en.
Az alkotó egyébként Cannes-ban nem volt jelen végig a vetítésen, a kezdés után tíz perccel távozott egy interjúra, majd a vége előtt tíz perccel érkezett vissza. „Nem szeretem a közönséggel együtt nézni a filmemet, sokszor rossz érzésem van, mert a nézők nem úgy reagálnak, ahogy az ember elvárná” – fogalmazott. A Diákművelődési Házban mégis végig jelen volt, és nem bánta meg.
A TIFF Lounge-ban összegyűlt ugyancsak népes közönség előtt Cristi Puiu arról is beszámolt, hogy számára minden forgatás felér egy pokoljárással, mert – a stáb minden tagja számára – folyamatos stresszel jár. A bukaresti lakás például, ahol a Sieranevadát forgatták, tele volt macskaszőrrel és porral, ez a forgatás végére komoly egészségügyi problémákat okozott számára. „Persze nem akarom eljátszani az alkotót, aki feláldozza magát a művészet oltárán” – jegyezte meg az egyébként folyamatosan viccelődő rendező. Hozzátette: már az is komoly próbatétel, amikor egyszerre 16–18 ember tartózkodik a felvétel szűkös helyszínén.
A film címének jelentésére vonatkozó kérdésre Puiu meglehetősen homályos választ adott, a lényeg nagyjából az, hogy a címnek tulajdonképpen nem sok köze van az alkotáshoz, ezzel pedig arra akart utalni, hogy a minket körülvevő világról alkotott képünk mennyire szubjektív, és valójában nagyon keveset tudunk mindenről. „Bármit bárhogyan nevezhetünk, bármely két dolog közötti kapcsolat, illetve a dolgok értelmezése igazából magunkból ered” – magyarázta.
Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt, amikor díj nélkül kellett hazatérnie Cannes-ból, Puiu úgy fogalmazott: úgy érezte magát, mint Brazília labdarúgó-válogatottja az 1982-es világbajnokság után, hiszen a kiváló brazil csapat – miután háromszor is világbajnok volt – is üres kézzel távozott.
„Kitelepítés című könyvem azt a kérdést feszegeti, vajon értelemmel bír-e az életünk, hiszen talán nem a szenvedés, hanem az értelmetlen szenvedés az, ami elviselhetetlen” – fogalmazott a Krónikának adott interjúban Visky András író, dramaturg.
Immár harmadik alkalommal szervezi meg a magyar filmnapokat a Cenk alatti városban a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest a brassói Secvențe Kulturális Egyesülettel és a Barcasági Magyarságért Egyesülettel közösen.
Életének 94. évében szerdán elhunyt Duba Gyula Kossuth-díjas felvidéki író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – tudatta az MMA csütörtökön az MTI-vel.
Fekete Vince József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorújával kitüntetett költő a meghívottja az április 10-én, szerdán este 6 órától, a magyar költészet napja előestéjén a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében tartandó eseménynek.
Az átpolitizált társadalmakban megőrizheti-e önmagát a nagybetűs Ember – erre a kérdésre keresi a választ a Kolozsvári Állami Magyar Színház új produkciója, a Stuart Mária. Friedrich Schiller darabja a 16. századi angol és skót királynő története.
Április 10. és 15. között ünnepli alapításának 70. évfordulóját a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata – közölte a színház.
Emlékestet tartanak a magyar költészet napján, április 11-én a december végén elhunyt Kovács András Ferenc József Attila- és Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas költő, esszéíró, műfordító emlékére Kolozsváron.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és az Erdélyi Múzeum-Egyesület április 6-án, 16 órától a színház stúdiótermében Egyed Péter-emlékestet szervez a 2018-ben elhunyt író, filozófus tiszteletére – közölték a szervezők.
Meghalt Tordy Géza színművész – közölte a Nemzeti Színház szombat este az MTI-vel.
Ég és Föld címmel nagycsütörtöki koncertsorozatot szervez az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány. Az erdélyi és székelyföldi templomokban tartandó eseményeken az „égi, szakrális, nagyheti kompozíciókat éneklő kórushoz társul a földi népművészet”.
szóljon hozzá!