A Sieranevada egyenesen a cannes-i filmfesztiválról érkezett a kincses városba: a film Európa egyik legfontosabb seregszemléjén a versenyszekcióban szerepelt, azonban díj nélkül tért haza. A kolozsvári közönség viszont imádta a TIFF-en már jó ideje visszatérő vendégként köszöntött Cristi Puiu alkotását: a Sieranevada az idei fesztivál egyik leginkább várt filmje volt mind a nézők, mind a szervezők számára, a csütörtök esti, a Diákművelődési Házban tartott vetítésre pedig már napokkal korábban minden jegy elfogyott.

A közönség már a bemutató előtt bizalmat szavazott a rendezőnek, akinek a film kezdése előtti színpadra lépését is vastaps fogadta, Puiu pedig mindenekelőtt elnézést kért, amiért közel három órás alkotással „terheli” nézőit. Úgy fogalmazott: tisztában van azzal, hogy mit jelent három órát végigülni, így ha valaki unatkozni fog, vagy elhagyja a termet, nem fog megsértődni.

A helyszínről azonban senki nem távozott, és unatkozni sem igen volt idő, a Sieranevada ugyanis a fantasztikus párbeszédeknek, a kiváló színészi alakításoknak és a különleges filmezési módnak köszönhetően a legutolsó percig fenntartja a figyelmet. A nézők egy emberként nevettek fel a poénokon és komikus helyzeteken, amelyek közül többet tapssal is jutalmaztak a vetítés közben. A bemutató után a stáb számos tagja – a rendező, az operatőr, a producerek és több színész – színpadra lépett, és úgy tűnt, őket is meghatotta a rendkívül kedvező fogadtatás.

Erre Cristi Puiu a vetítés másnapján, pénteken a főtéri TIFF Lounge-ban tartott beszélgetésen is kitért, mint rámutatott: rendkívül művelt, befogadó és meleg közönség fogadta Kolozsváron a filmet. A rendező azt is elmondta: Cannes-ban sajnos nem volt ennyire sikeres a bemutató, talán ez annak is betudható, hogy a francia fesztiválon egy óriási, háromezer férőhelyes teremben tartották a vetítést, emiatt nem sikerült megteremteni a kincses városban jól érezhető közösségi hangulatot. Puiu azonban nem is számított ovációra Cannes-ban, a történtek nem lepték meg, abban viszont bízott, hogy a Sieranevada elnyeri a kolozsvári nézők tetszését, hiszen filmjeit rendszeresen sikerrel mutatja be a TIFF-en.

Az alkotó egyébként Cannes-ban nem volt jelen végig a vetítésen, a kezdés után tíz perccel távozott egy interjúra, majd a vége előtt tíz perccel érkezett vissza. „Nem szeretem a közönséggel együtt nézni a filmemet, sokszor rossz érzésem van, mert a nézők nem úgy reagálnak, ahogy az ember elvárná” – fogalmazott. A Diákművelődési Házban mégis végig jelen volt, és nem bánta meg.

A TIFF Lounge-ban összegyűlt ugyancsak népes közönség előtt Cristi Puiu arról is beszámolt, hogy számára minden forgatás felér egy pokoljárással, mert – a stáb minden tagja számára – folyamatos stresszel jár. A bukaresti lakás például, ahol a Sieranevadát forgatták, tele volt macskaszőrrel és porral, ez a forgatás végére komoly egészségügyi problémákat okozott számára. „Persze nem akarom eljátszani az alkotót, aki feláldozza magát a művészet oltárán” – jegyezte meg az egyébként folyamatosan viccelődő rendező. Hozzátette: már az is komoly próbatétel, amikor egyszerre 16–18 ember tartózkodik a felvétel szűkös helyszínén.

A film címének jelentésére vonatkozó kérdésre Puiu meglehetősen homályos választ adott, a lényeg nagyjából az, hogy a címnek tulajdonképpen nem sok köze van az alkotáshoz, ezzel pedig arra akart utalni, hogy a minket körülvevő világról alkotott képünk mennyire szubjektív, és valójában nagyon keveset tudunk mindenről. „Bármit bárhogyan nevezhetünk, bármely két dolog közötti kapcsolat, illetve a dolgok értelmezése igazából magunkból ered” – magyarázta.

Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt, amikor díj nélkül kellett hazatérnie Cannes-ból, Puiu úgy fogalmazott: úgy érezte magát, mint Brazília labdarúgó-válogatottja az 1982-es világbajnokság után, hiszen a kiváló brazil csapat – miután háromszor is világbajnok volt – is üres kézzel távozott.