A szerző úgy fogalmazott: a kötetek szakmaiak és közéletiek is, a tanulmányok – főként a második részben helyet kapott szövegek – a nem nyelvész végzettségűek számára is érhetők. Péntek János rámutatott: a kiadványok az elmúlt tíz évben írt tanulmányait tartalmazzák, amelyeket az azt megelőző évtizedekben szerzett tapasztalatai, tevékenysége alapján fogalmazott meg. „Míg az írónak maga az írás a munkája, én azt írtam le, ami a munkám volt\" – magyarázta a szakember.

Az akadémikus a kötetek címére is kitért, mint kifejtette: a tudományos életben tevékenykedők hajlamosak túlságosan statikusan látni a dolgokat, ő viszont azzal szemben, hogy mi van, fontosabbnak tartja, hogy mi történik. „A folytonosságra és a folyamatosságra figyelek, ugyanakkor nem szeretnék, és soha nem is akartam jövendőmondó lenni\" – hangsúlyozta Péntek János. Hozzátette: a kiadvány tartalmi szerkezete az általa végzett szakmai tevékenységek útját követi – a dialektológiai szövegeket követik a szociolingvisztikai tanulmányok, majd az oktatással, elsősorban a közoktatással kapcsolatos értekezések, illetve a tudományszervezés köré épülő művek.

Biró Annamária felelős kiadó, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kutatója arra hívta fel a figyelmet: a tudományos munkákat általában nehéz a laikusoknak is ajánlani, ezúttal azonban más a helyzet, Péntek János tanulmányai ugyanis lehetőséget biztosítanak arra, hogy a nem szakmabeliek is átlássák, hogy mi foglalkoztatja jelenleg a nyelvész közösséget. A szövegek ugyanakkor magához a szerzőhöz is közelebb engednek, az olvasó belátást nyer abba, hogy „az elmúlt tíz év hogyan telt egy tudós életében\".

A Történések a nyelvben a keleti végeken című kiadványt Benő Attila egyetemi docens, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelvi és Általános Nyelvészeti Tanszékének vezetője mutatta be részletesen. Mint kiderült: míg a tavaly bemutatott első kötet inkább szakmaibb, azoknak szól, akiket maga a nyelv érdekel, a második részben a nyelv közérdekű vonatkozásai kerülnek előtérbe. Ahogy arra a szerző is kitért, a tanulmányok a nyelvet folyamataiban, tendenciáiban vizsgálják, nem állandóként tekintenek rá, Péntek János ugyanakkor többféle perspektívából közelít a tematikához – ez már csak abból is ered, hogy a szerző sokféle, a nyelvvel kapcsolatban álló intézményhez kötődik.

A tanulmányok kitérnek többek között az anyanyelvi oktatás szükségességére és előnyeire, szó esik ezenkívül a szórvány helyzetéről, ahol a szerző szerint az emberek „otthon idegenként\" kénytelenek élni. Külön fejezet szól az erdélyi magyar tannyelvű egyetemekről, a pedagógusképzés gondjairól, a tudományos műhelyek alakulásáról. Péntek János az oktatással foglalkozó politikusokhoz is szól, akiket felelősségviselőknek nevez.

Megállapítja ugyanakkor, hogy „Van diagnózis, de hol a terápia?\", arra utalva ezzel, hogy a magyar nyelvvel kapcsolatos problémákat ugyan sokan megfogalmazták már, de a lehetséges megoldásokról kevés szó esik. A szerző arról is értekezik, hogy egy esetleges nyelvstratégia összeállításánál mire kellene figyelni, egy másik tanulmányban pedig úgy fogalmaz: „A minőség marad az egyetlen esélyünk\".