A törvényszék Karadzsicsot a tizenegy vádpontból tízben bűnösnek találta népirtásért, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért.

Mint ismeretes, Jugoszlávia széthullását az 1990-es évek első felében véres polgárháborúk kísérték. Szlovénia és Horvátország 1991-ben kiáltották ki függetlenségüket, melyet (Szlovénia esetében rövid, Horvátország esetében hosszabb s 20 ezer áldozatot követelő) háborúban védtek meg Belgráddal szemben. A legsúlyosabb válság a szerbek, a horvátok és a muszlim bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinában alakult ki

Cipész fiából orvos és politikus

Radovan Karadzsics 1945. június 19-én született a montenegrói Savnikban egy cipész fiaként. Tizenöt évesen került Szarajevóba, ahol az egyetem orvosi karán szerzett diplomát. 1974–75-ben egy évet az Egyesült Államokban töltött a Columbia Egyetem hallgatójaként, hazájába visszatérve orvosként helyezkedett el a szarajevói központi kórházban. Több évig pszichiáterként és terapeutaként dolgozott, de írói és zeneszerzői ambícióinak is hódolt, a kilencvenes évek elején több hazai és külföldi irodalmi díjat kapott.

A szenvedélyes szerencsejátékosnak és életművésznek tartott Karadzsics Jugoszlávia szétesése idején kezdett politikával foglalkozni. 1990-ben megalapította a bosznia-hercegovinai Szerb Demokrata Pártot (SDS), amelynek 1996 derekáig elnöke volt. 1991-ben még a szerb, bosnyák és horvát állam konföderációjából álló Bosznia-Hercegovina mellett kardoskodott, de nemsokára a szélsőséges nacionalistákhoz csatlakozott. Politikai célja ettől kezdve Nagy-Szerbia megteremtése volt: saját szerb állam létrehozása a boszniai területek 70 százalékán kijárattal az Adriára és egyesülés az anyaországgal.

Karadzsics kezdetben Slobodan Milosevics szerb elnök pártfogoltjának és lelkes hívének számított. Milosevics támogatásával lett az 1992. január 5-én egyoldalúan kikiáltott boszniai Szerb Köztársaság elnöke, az 1992-ben kitört véres boszniai polgárháború idején ő volt a boszniai szerbek első számú politikai vezetője. 1993 májusában szembekerült patrónusával, és Belgrád 1994 nyarán megvonta tőle feltétlen támogatását, mert a boszniai szerb vezetés elutasította a nemzetközi béketervet. Karadzsics a második világháború utáni legsúlyosabb európai fegyveres konfliktust lezáró daytoni békemegállapodás 1995. decemberi aláírása után háttérbe szorult, majd 1996 júliusában visszavonult a politikai szerepléstől.

A vérdíj ellenére sem került elő

A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék 1995. július 25-én letartóztatási parancsot adott ki, majd 1995. november 16-án vádat emelt Karadzsics ellen az emberiesség elleni és háborús bűntettek, valamint népirtás miatt. Az elfogására tett kísérletek sokáig eredménytelenek voltak, hiába tűztek ki a fejére ötmillió dolláros vérdíjat.

A NATO boszniai béketeremtő katonai ereje, a SFOR katonái többször megkísérelték letartóztatását, sikertelenül. Feltételezések szerint Bosznia szerb ellenőrzés alatt álló területein bujkált, ahonnét időnként hazalopakodott szülőföldjére, Montenegróba. Közben irodalmi szenvedélyének is hódolt: 2002-ben Szerbiában kiadták Sitovacija című könyvét, egy színművet, valamint Az eszement lándzsától a fekete meséig című verseskötetét.

Egy busz lehetett a veszte

2008. július 21-én a szerb elnöki hivatal bejelentette: a Belgrád és a szerb főváros melletti Batajnica település között közlekedő buszon – ügyvédje szerint három nappal korábban – elfogták a több mint egy évtizede bujkáló, hosszú hajat és szakállt növesztett Karadzsicsot. Mint kiderült, a körözött boszniai szerb vezető az utolsó időben Belgrádban élt Dragan Dabics néven, s egy magánrendelőben alternatív gyógyászattal foglalkozva pénzt is keresett. (Elfogása volt az egyik fő feltétele az EU–szerb kapcsolatok szorosabbra fűzésének.) A szerb hatóságok július 30-án kiadták a délszláv háborúk bűnöseinek felelősségre vonására hivatott hágai Nemzetközi Törvényszéknek, s még aznap megérkezett a törvényszék scheveningeni börtönébe.

Genocídium történt

A Nemzetközi Törvényszék többek között népirtással, háborús és emberiesség elleni bűntettekkel vádolta meg az 1992–95 közötti boszniai háború idején elkövetett jogsértések, így Szarajevó több ezer halálos áldozatot követelő, több hónapig tartó ostroma és a mintegy nyolcezer bosnyák áldozattal járó srebrenicai mészárlás miatt. (A hágai Nemzetközi Törvényszék még 2004-ben, az ENSZ Nemzetközi Bírósága pedig 2007-ben kimondta: az 1995. júliusi vérengzés népirtás, genocídium volt.)

Karadzsics büntetőpere 2009. október 26-án kezdődött meg Hágában. A 195 tanút felvonultató vádhatóság 2014. szeptember 29-én életfogytig tartó börtönbüntetést kért rá, azzal vádolva, hogy a háború idején a Szerb Köztársaság elnökeként ő volt az etnikai tisztogatások „mozgatóereje”. 2014. október 1-jén elmondott védőbeszédében Karadzsics kétségbe vonta a hágai törvényszék illetékességét, mondván, hogy az nemcsak felette, hanem az egész szerb nép felett ítélkezik, hozzátéve: az ügyészségnek jottányi bizonyítéka sincs, amely összefüggésbe hozná őt a boszniai háború idején elkövetett bűntényekkel. Ügyvédje a bíróság előtt azzal érvelt, hogy védence nem is tudott a Srebrenicában zajló mészárlásról, ezért nem lehet őt népirtás miatt felelősségre vonni.