A kiadványt a bejelentések értelmében egész Európában népszerűsíteni fogják, a helyi idegenforgalmi szakemberek szerint pedig hatása lehet a hazai turizmusra, hiszen szavahihető forrásból szól az itteni helyekről.

Egy kiállítással kezdődött minden

Sophie Benge a Krónika megkeresésére elmondta, olyan helyszíneket keresett fel, ahol az egészségkultúra a természeti erőforrásokra alapoz. „Közép- és Kelet-Európában a természetes gyógymódoknak olyan gazdag hagyománya van, amely összhangban van a korszellemmel. Most az alternatív gyógymódokat egyre inkább előnyben részesítik a hagyományos, tüneti kezelésre alapozó orvoslással szemben, így a természetes gyógymódok a reneszánszukat élhetik, viszont a geopolitikai helyzet miatt ritkán jutnak túl a régió határain” – fejtette ki az írónő, aki könyvével valójában ezen próbál változtatni, az ismeretlenségből szeretné kiragadni ezeket a gyógymódokat. 

Sophie Benge felidézte, hogy 2012-ben hallott először a szén-dioxid-terápiáról, a mofettáról, egy londoni turisztikai kiállításon. Akkor már anyagokat keresett az új könyvéhez, és így ismerkedett meg a romániai standnál Erdélyt népszerűsítő Albert Zoltánnal.

A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa mutatta be az angol írónak az utóvulkáni működés során keletkezett szénsavas fürdőkben rejlő gyógyítási lehetőségeket. Első hallásra szórakoztatónak találta az elképzelést, ám később megtudta, hogy Csehországban a természetesen feltörő szén-dioxidot több módon is használják a gyógyászatban, például bőr alá fecskendezik, vagy szén-dioxiddal feltöltött zsákban kúrálják a betegeket.

Mofetta és közösség

Sophie Benge tavaly nyáron a csapatával, Alla Sokolova producerrel, Christian Banfield és Helen Abraha fotóssal több napot töltött Romániában. Akkor felmerült, hogy a tengerpartra is ellátogat, hogy az ott alkalmazott iszapkúrákról is írjon, ám végül úgy döntött, a mofetták annyira egyedülálló természeti adottságok, hogy ezek szentel nagyobb teret a könyvében.

Háromszéken tanulmányozták a borvíz- és szén-dioxid-fürdős kezelés népi hagyományait, a kovásznai Benedek Géza-szívkórházban meghonosított gyógymódokat, majd a Szeben megyei Almakeréken a gyógynövények felhasználását.

 „Az erdélyi gyógyturizmus legjobb és legvonzóbb részét jelentik a falusi mofetták, melyeket a helyi közösség összefogással épített és működtet. Ez már önmagában egy dicséretes elgondolás, a wellness lényege valójában ez kellene hogy legyen: összehozza az embereket, akik megélhetik az osztozás, a közös jólét és a közös felelősség érzését” – fogalmazta meg Sophie Benge.

A vidéki élet állandóssága

Az írónő ugyanakkor Erdély egyik legfontosabb vonzerejének a vidéki élet állandósságát látja, ő „a zsúfolt Londonban” él, és teljesen lenyűgözte a falusi élet egyszerű rituáléja, amely Európának ebben a részében változatlan maradt.

„Lehet, hogy ez egy kívülálló nosztalgikus álláspontja, ám engem mégis melenget a gondolat, hogy a globalizáció mindent beszippantó ereje mégsem érvényesül mindenhol. A Középajtán vagy Almakeréken élők boldognak tűntek, ezért felvetődik, hogy az lehet a megoldás, ha lelassítunk, a természet ritmusához alkalmazkodunk, nemcsak arra törekszünk, hogy állandóan fogyasszunk, vagy minél többet keressünk” – részletezte az angol írónő. Mint felidézte, hogy egyik meghatározó élménye volt az előpataki borvíz palackozása, ahol nem használnak semmilyen elektromos berendezést, valójában egy manufaktúra az egész üzem. 

Cseh példára kellene fejleszteni

Sophie Benge kérdésünkre egyúttal arra is rámutatott, hogy a természetes gyógymódok népszerűsítésében, a wellness-turizmusban Csehország lehet a példa, ott a legszervezettebb ez az ágazat. Mariánskė Láznė és Karlovy Vary már a 19. században hatalmas ismertségre tett szert, évszázados kutatások alapozták meg a kezelési protokollokat.

A divatos gyógyfürdőhelyeken a kor arisztokráciája és értelmiségei próbálták egyensúlyba hozni a szervezetüket, semlegesíteni a kicsapongó életvitel hatásait. Azonban a csehek odafigyeltek, hogy a gyógykezelések mellett a gyönyörű parkok, építészeti ritkaságok, színházi és zenei rendezvények is vonzzák a vendégeket.

Az írónő szerint Erdélyben is ez a feladat. Mint hangsúlyozta, a mofettákban hatalmas turisztikai potenciál rejlik, a fiatal nemzedéket is meg lehetne szólítani, hiszen a szén-dioxid-fürdő egy elterjedt városi legenda szerint az egyik elemi ösztönünkre hat, a szexuális vágyat fokozza.

Több csillogást kellene ráépíteni, és nagyobb hozzáférhetőséget biztosítani, ami azt jelenti, hogy megfelelő szálláshelyeket, és a mofetták mellett több programot, szórakozási lehetőséget kell biztosítani a vendégeknek. Az angol szakértő ugyanakkor megjegyezte, Erdélyben több vonzó kortárs építészetre volna szükség, ugyanakkor gondoskodni kell, hogy az önállóan utazók vidéken is gond nélkül találjanak szállást.

Sophie Benge jelenleg brit tévétársaságokkal folytat tárgyalásokat, hogy könyve alapján dokumentumfilmeket készítsenek, ezáltal még inkább ismertté tenné a természetes gyógymódokat, a székelyföldi mofettákat.