A szakember ezt annak alapján becsülte meg, hogy a jogszabály körülbelül 800 ezer személyt érinthet, egy ügy tárgyalása pedig havonta 100–300 lejbe kerülhet. Stănescu rámutatott: elvárta volna, hogy a jogszabályban szerepeljen becslés arra vonatkozóan, hogy a csődbiztosi díjszabást is beleszámítva mennyibe fog kerülni a magáncsőd bevezetése az államnak, de a kormány nem készített ilyen felmérést.

A tanácsadó ugyanakkor hangsúlyozta: az 1,2 milliárd lej saját becslése, és nem a Világbank álláspontját tükrözi. „Ugyan nem vagyok költségvetési szakember, de ez meglehetősen komoly pluszköltséget jelent az államkasszának, amelyre a pénzügyminisztériumnak és a fogyasztóvédelmi hatóságnak is jobban oda kellene figyelnie” – fogalmazott Alexandru Stănescu.

A Világbank munkatársa a magáncsőd-törvényről azt is elmondta: a jogszabály alapvetően jó, de sok minden függ majd attól, hogy az illetékesek hogyan értelmezik, illetve alkalmazzák a gyakorlatban. A szakember szerint a dokumentum számos tisztázatlan előírást tartalmaz, amelyekről érdemes lenne többet beszélni.

„A törvény például számos iratot sorol fel, amelyeket az érintett magánszemélynek össze kell gyűjtenie, hogy a bíróság tárgyalhassa az ügyét, azonban ezekre a dokumentumokra vonatkozóan nincs standard előírás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jogszabály gyenge pénzügyi kultúrával rendelkező embereket érint, akiknek segíteni kell, hogy eligazodjanak az ügyben” – magyarázta a tanácsadó.

Stănescu azt is kifogásolja, hogy a jogszabály olyan megfogalmazásokat tartalmaz, mint a „méltányos jövedelem”, ami ugyancsak nehezen mérhető. „Kíváncsi vagyok, mi alapján fogják kiszámolni, hogy egy jövedelem méltányos-e. Az alkalmazási módszertan ugyan megad néhány kiindulópontot, figyelembe kell venni például a családtagok számát, a lakásfenntartás és gyermeknevelés költségeit, a család autójának árát, de az előírás így sem elég egyértelmű” – hívta fel a figyelmet a Világbank munkatársa.

Példaként azt is felhozta, hogy a törvény például nem tesz különbséget a városban és a falun élők között, hozott ez nagyban meghatározza a mindennapos költségeket. Hozzátette: a jogszabály arra sem tér ki, hogy mi a teendő, amikor egy Romániában felvett hitellel rendelkező, de más uniós tagállamban élő polgár kéri a csődeljárást. Stănescu úgy összegzett: rendkívül fontos, hogy már az elején letisztázott, egyértelmű szabályok legyenek a magáncsődre vonatkozóan, hiszen a rendszer csak így fog hatékonyan működni.

A magáncsőd intézményét előíró jogszabály azt a célt szolgálja, hogy megvédje a kényszervégrehajtástól a bajba jutott adósokat. A fizetésképtelen magánszemélyeknek lehetőséget biztosítanak arra, hogy öt-, illetve hatéves törlesztési stratégiát javasoljanak. Amennyiben valaki magáncsődbe kerül, minden ellen zajló jogi procedúrát felfüggesztenek, és a státus kihirdetése után semmilyen büntetőkamatot vagy egyéb pluszköltséget nem számolnak fel neki.

A kényszervégrehajtásra, vagyis a javak elárverezésére csak legutolsó lépésként kerülhet sor. Az eljárást az igényelheti, akinek 30 napnál régebbi elmaradása van legalább két kölcsön után két vagy több hitelintézettel szemben.