A kürtőskalács kifejezés uniós oltalma a hagyományos különleges termékek (HKT) rendszerében képzelhető el, hiszen itt a receptúra védelméről van szó – szögezte le a Krónika megkeresésére a magyar Földművelésügyi Minisztérium (FM) sajtóosztálya.

Lapunk annak kapcsán fordult a budapesti agrártárcához, hogy a román mezőgazdasági miniszter a napokban bejelentette: oltalom alatt álló földrajzi jelzésű termékként (PGI) akarják levédetni a kürtőskalácsot. Mint ismert, Achim Irimescu érvelése szerint a süteményt „1784-ben Erdélyben egy román nemzetiségű, de magyar állampolgárságú nő készítette el\". „A terméket készítik az egész régióban, Csehországban, Magyarországon, sőt Szlovákiában is, de mivel tanúsíthatóan erdélyi, nincsen kételyem afelől, hogy romániai termékként kell elismerni\" – fogalmazott a tárcavezető.

A magyar földművelésügyi tárca azonban nem osztja a román miniszter véleményét, miszerint „erdélyi román\" lett volna a kürtőskalács első készítője. Lapunknak elküldött válaszában a budapesti minisztérium is emlékeztet, hogy a kürtőskalácsra utaló első ismert magyar írásos emlék 1679-ből származik, a sütemény első ismert receptje pedig gróf Zabolai Mikes Mária 1784. évi erdélyi szakácskönyvéből származik; ekkor még semmilyen édesítés nem volt része a sütemény készítési eljárásának. A Krónika kérdésére ugyanakkor az FM rámutat, hogy Románia a kürtőskalács földrajzi árujelző oltalma iránti kérelmét még hivatalosan nem nyújtotta be az Európai Bizottsághoz, és ilyen szándékáról sem adott hivatalos tájékoztatást.

Nincs párbeszéd a felek között

„Egy Románia által benyújtandó földrajzi árujelző-kérelem önmagában nem képezheti akadályát annak, hogy egy magyarországi székhelyű szervezet benyújtsa a kürtőskalács hagyományos különleges termékként való elismerése iránti kérelmét\" – szögezte le a magyar agrártárca.

A minisztérium szerint a földrajzi árujelzőként bejegyzett, illetve a hagyományos különleges termékek egymás mellett élésére jó példa két olasz termék, mivel az egyes oltalmi formák esetében másfajta dokumentumokat kell benyújtani és másfajta adatokat, jellemzőket, kapcsolatot kell igazolni. „Hasonlóképpen a szakolcai kürtőskalács (SKALICKÝ TRDELNÍK) oltalom alatt álló földrajzi jelzés (bejegyezve 2007-ben, szlovák nyelven) sem akadályozhatja meg a kürtőskalács hagyományos különleges termékként történő bejegyzésének magyar részről való kezdeményezését\" – fogalmaz az FM.

Kérdésünkre, hogy zajlik-e párbeszéd a témában a társtárcák között, a magyar mezőgazdasági minisztérium sajtóosztály közölte, a kürtőskalács ügyében a román társminisztérium részéről semmilyen hivatalos megkeresés nem érkezett az FM-hez, és ebben az ügyben az FM sem kezdeményezett egyeztetést. „A kürtőskalács hagyományos termékként való uniós bejelentését a minisztérium továbbra is intenzíven támogatja és segíti. Az elmúlt hónapokban szakmai egyeztetéseket folytatunk a magyar kürtőskalács előállító szervezetek képviselőivel a termékleírás főbb pontjainak és minőségi paramétereinek meghatározása érdekében\" – közölték érdeklődésünkre.

Egyúttal rövid meghatározást is adtak a kürtőskalács főbb jellemzőiről: levédendő sajátosságát a felületén karamellizált cukormáz, a frissen sült, édes kelt tészta íze és illata, a tészta vékonysága, valamint a sütemény rendhagyó készítési módja adja. Különben a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület (NKSZ) lapunkkkal közölte, határozottan ellenzi a bukaresti agrártárca szándékát, hogy román termékként földrajzi árujelzős védelemben részesítsék az EU-ban a dorongos süteményt.

A szakmának van beleszólása

„Bár erről kevés szó esik, a szakmai szervezeteknek igen fontos szerepük van egy termék bejegyeztetésekor\" – hívta fel a figyelmet a Krónika megkeresésére Vigh Beáta márkavédelmi szakértő. Hangsúlyozta, annak ellenére, hogy a kürtőskalács ügye jelentős diplomáciai vitát eredményezett, a szakmai csoportosulások számára a jogszabály lehetőséget nyújt ezek áthidalására. A minőségrendszerekről szóló 2012/1151-es számú uniós rendelet 49. cikkelye szerint ugyanis a bejegyeztetési kérelmeket kizárólag olyan csoportosulások nyújthatják be, amelyek az illető termékekkel dolgoznak.

Uniós minőségjelzők

A földrajzi jelzés és a hagyományos különleges termék megnevezések minőségjelzők. A 2006/510-es számú EK-rendelet szerint a földrajzi jelzés a termék származási helyére helyezi a hangsúlyt, vagyis a termék származási helye lenne a garancia a minőségre. Eközben a 2006/509-es rendelet értelmében a hagyományos termék esetében a különleges recept, előállítási eljárás és a generációk óta átadott hagyomány a fontos. „A fenti fogalmakat nem szabad összemosni, hiszen a kétféle minőségjelző megszerzéséről és alkalmazásáról két külön jogszabály rendelkezik\" – hívta fel a figyelmet Vigh Beáta márkavédelmi szakértő.

„Az igaz, hogy az eljárások során elkülöníthető egy, a kezdeményező országon belüli és egy EU-szintű elbírálási szakasz, de akkor sem a politikusok indíthatják el a bejegyzési kérelmet, hanem maguk a termelők\" – jelentette ki a szakember, felhívva egyúttal a figyelmet arra, hogy a termelői csoportosulásoknak nem kell tétlenül nézniük a folyamatot egyetlen bejegyzési kérelem esetében sem, mert a jogszabályi keret minden esetben lehetőséget biztosít kifogás emelésére.

Kifogást pedig bármely természetes vagy jogi személy emelhet, ám – mutatott rá Vigh Beáta – a kifogást tartalmazó nyilatkozatot nem közvetlenül az Európai Bizottsághoz, hanem először a székhely szerinti tagállamhoz kell benyújtani.

„Amit viszont a legfontosabbnak tartok hangsúlyozni, az az, hogy bár a kürtőskalácsvita diplomáciai, politikai vitaként jelenik meg az átlagpolgárok számára, az uniós jogszabályok világosan kimondják annak lehetőségét is, hogy több tagállamból szakmai csoportosulások – akár tagállam és harmadik ország csoportosulásai – közösen nyújtsanak be kérelmet mind földrajzi jelzésre, mind hagyományos különleges terméki minősítésre, amennyiben határokon átnyúló területhez kötődő termékre vonatkozik a kérelem. A kikötés mindössze annyi, hogy a kérelmet ahhoz a tagállamhoz kell benyújtani, ahol a csoportosulás székhelye van, és amennyiben jónak látja, ez a tagállam indítja el a brüsszeli eljárást\" – mutatott rá Vigh Beáta.

Emlékeztetett, hogy a magyar állam korábban már részt vett ilyen eljárásban: például a tepertős pogácsa hagyományos különleges termékké nyilvánításakor megegyezett Németországgal és Ausztriával, hogy semmivel sem fogja sérteni az ottani pogácsakészítők érdekeit, és hogy semmilyen kedvezőtlen hatást nem gyakorol a tepertős pogácsa bejegyzése a „Grammelpogatsche\" termékre, amelyet Ausztriában készítenek.

Együttműködésre lenne szükség

A márkavédelmi szakember kérdésünkre leszögezte, a kétféle kérelem közül egyik sem élvez előnyt a másikkal szemben, mivel különböző jogszabályok rendelkezései alá eső minőségjelzőkről van szó. Mint ecsetelte, a minőségrendszereket szabályozó EU-s jogi előírások egyaránt lehetőséget teremtenek az elhúzódó jogi konfliktusra és a szakmaiságon alapuló megegyezésre. Megtudtuk, ez esetben még csak az sem számít, hogy ki nyújtja be korábban a kérelmet, ugyanis például a földrajzi jelzés esetében a törvény elismeri a be nem jegyeztetett azonos megnevezés létjogosultságát is 15 évre, ha a kérelem benyújtása előtt 25 évvel már létezett.

„Nem lenne szabad szem elől téveszteni a szakmaiságot és azt sem, hogy a minőségjelzők haszna tisztes megélhetés lehetőségét biztosítani a termelőknek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a szakma képviselői sem maradhatnak közömbösek, és a két ország termelőinek közösen kell cselekedniük, ha fontos számukra, hogy az adott termék jellemzőiért és minőségéért cserébe tisztes jövedelemhez jussanak, és megőrizzék a több generációs hírnevet\" – összegzett Vigh Beáta márkavédelmi szakértő.