A tervezet szerint a hitelszerződésekbe – azokba is, amelyeket már megkötöttek – belefoglalnának egy záradékot, amely felhatalmazná a módosításra a kölcsönt igénylő ügyfelet.

A kliens gyakorlatilag bármilyen pénznembe átválthatná devizáját: a tervezetet beterjesztők javaslata szerint például választhatja azt a valutát, amelyben jövedelme nagy részét kapja, de dönthet egy olyan európai uniós tagállam valutája mellett is, amelyben állandó lakhelye van, vagy volt a hitelszerződés megkötésekor. A módosításnál az átváltás napján érvényes árfolyamát kellene figyelmbe venniük a hitelintézeteknek.

A tervezet azt is előírja, hogy a bankoknak írásban kell figyelmeztetniük az ügyfelet, ha az átváltás következtében a hátralévő kamatok összege 20 százalékkal vagy annál nagyobb mértékben haladná meg az eredeti devizában kifizetendő összeget.

A pénzintézeteknek ugyanakkor a szerződésmódosítás előtt grafikont kellene készíteniük az ügyfelek számára a hátralévő kamatokról mind az igényelt valuta, mind a lej tekintetében, ha a kliens nem hazai valutában igényli az átváltást. Az előírást a törvény hatályba lépésétől számítva legfeljebb 90 napon belül kellene alkalmazniuk a bankoknak.

Noha a tervezet látszólag jelentős segítséget nyújtana az adósoknak, szakértők szerint nem valószínű, hogy az intézkedésnek a kliensek szempontjából hatékony következményei lesznek. Dragoş Nichifor pénzügyi elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a devizahitelek más valutába való átváltása a gyakorlatban nem könnyíti meg az ügyfelek dolgát.

„A hitelesre nehezedő nyomás egyáltalán nem csökken, ha az euróban felvett kölcsönét átváltja mondjuk lejre, ezért nem is gondolom, hogy túl sokan élnének a lehetőséggel. A szerződésmódosítást legfeljebb azok igényelnék, akik nem vettek fel sok hitelt, és már kevés van hátra a teljes kölcsön visszfizetéséig” – magyarázta a szakértő.

A Nichifor által kifejtett példa szerint ha egy ügyfél 2008 őszén 165 ezer svájci frankos – akkori árfolyamon körülbelül 100 ezer eurós – hitelt igényelt, mostanáig a havi törlesztőrészletekkel alig 14 ezer svájci frankot fizetett vissza. A továbbiakban így még 151 ezer svájci frankot kellene lerónia, ez 124 ezer euróval (545 ezer lejjel) lenne egyenlő, ami még az eredetileg kölcsönzött összeget is meghaladja.

„Gyakorlatilag lenullázódna az elmúlt hat évben kifizetett összeg, az ügyfélnek pedig hatalmas kárral kellene számolnia” – hívta fel a figyelmet a szakértő. Hozzátette: az átváltás csak akkor lenne előnyös, ha a választott valuta gyengébb, mint a kölcsönfelvétel időpontjában, vagy kedvezőbbek a kamatfeltételek.