Az évforduló alkalmából konferenciát is szerveztek, a rendezvényen Horváth Miklós, Tófalvi Zoltán, Benkő Levente és Pál-Antal Sándor tartott előadást, rávilágítva a korabeli nemzetközi, magyarországi, romániai és erdélyi politikai, gazdasági, földrajzi és etnikai helyzetre, illetve az 1956. október 23–25-ei események visszhangjára, a megtorlásokra.

Az előadások után a Sapientia koronkai kampuszának előcsarnokában emléktáblát avattak az 1956-os forradalom erdélyi hőseinek emlékére, közméltóságok, hivatalosságok és diákok, valamint mintegy 30 egykori forradalmár és politikai elítélt jelenlétében. A himnusz eléneklése után utóbbiak nevében Maros megyéből Kelemen Kálmán, Hargita megyéből Szilágyi Árpád, Kovászna megyéből pedig Török Zoltán szólalt fel, magyarságuk büszke vállalására biztatva a fiatalokat.

A kifinomult megtévesztés kora

Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szerint 1956-ban az elnyomott magyarok „kizökkentették az idő járását”, és az egész világnak üzenték: „a mánál fontosabb a holnap”. Elmondta, az akkor már egy évtizede uralkodó kommunista rezsim álszent módon a humanizmust, az egyenlőséget, az igazságot harsogta, miközben módszerei, berendezkedése és tettei ennek a szöges ellentétét jelentették. Ezek közül pedig a hazugsággal való szembenállás volt a forradalom fő kiváltó oka, mert azzal, hogy „kimondtuk az igazságot, ezzel visszanyertük a méltóságunkat”.

Rávilágított, hogy hatvan évvel ezelőtt a magyarok hiába várták a nyugati államok támogatását, mert „hamar kiderült, hogy csak magunkra támaszkodhatunk”, a „szabadság legnagyobb ajándéka, ha saját sorsunkat akarjuk és tudjuk irányítani”, és mindez napjainkban is érvényes, amikor szépen hangzó szavakkal hitegetnek. „A kifinomult megtévesztés korát éljük, amikor az igazság kimondása forradalmi tettnek számít” – fogalmazott Zsigmond Barna Pál.

Megnevezni a felelősöket

Novák Zoltán történész, az RMDSZ Maros megyei szenátorjelöltje „politikai földrengésnek” nevezte az 1956-os forradalmat, amelynek „epicentruma Budapesten volt, de a Kreml és Washington is érezte” a magyarság szabadságvágyának és tenni akarásának erejét. A magyar nép feleszmélését és együttérzését jelző eseménysorozat emlékét őrző plakettet Oláh Dénes római katolikus, Les Zoltán református és Nagy László unitárius lelkész áldotta meg, a három székely megye egykori politikai foglyok szervezeteinek vezetői, Zsigmond Barna Pál, Dávid László rektor és Kelemen András dékán leplezték le. „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – olvasható rajta a Bibó István-idézet, ennek jegyében nyílt meg A magyar szabadság éve című kiállítás, melyet Horváth Miklós hadtörténész nyitott meg.