Adorján Imre helyi plébános rámutatott: a villámcsapás a szentély fölött érte az épületet, amely pillanatok alatt lángra lobbant, a tűz pedig gyorsan terjedt tovább. A templomot ugyan nemrég újították fel, és két villámhárítót is felszereltek, de a légköri elektromos kisülés olyan rendkívüli erejű volt, hogy a tetőszerkezet szentély fölötti része azonnal lángra kapott.

A helyiek is segítettek a tűzoltásban

A helyiek vödrökkel hordták a vizet, közösen próbálták menteni a javakat, majd a székelyudvarhelyi hivatásos tűzoltók, valamint a parajdi, a korondi és a felsősófalvi önkénes tűzoltók is a helyszínre érkeztek. A plébános és a falubeliek szerint viszont a felszerelésük nem volt megfelelő, a csőből előtörő víznek ugyanis nem volt akkora nyomása, hogy a torony tetejéig elérjen. „Borzasztó volt, álltunk, néztük, amint locsolják a tűzoltók, de amikor lezuhant a toronysüveg, megdermedtünk” – írta le a vasárnap éjszakai látványt Adorján Imre.

A cserefából készült állványra felszerelt három harang teljesen megolvadt, a torony tetején elhelyezett nagy kereszt pedig összezsugorodott a hőségtől. A helybéliek, akik egész éjszaka a templom mellett maradtak, kérték a tűzoltókat, hogy legalább a harangokat mentsék meg, de a felszerelés ezt sem tette lehetővé. Az udvarhelyi tűzoltók állítólag azt válaszolták nekik, hogy a harangok magasabb hőfokot is kibírnak, de a cserefaállvány másfél óráig égett: a megolvadt harangokból folyó, cseppfolyóssá vált fém végigfolyt a torony falain.

„Tehetetlenül néztük a lángokat, miközben az araszos perjéket szórta szét a szél. Attól féltünk, hogy az iskola épületére, a ravatalozóra és az istállóra is továbbterjedhet a tűz. Negyvenegy éve vagyok pap, de ilyet még nem láttam” – idézte fel a plébános. Mint kifejtette: alig tudtak kimenteni valamit, mindössze a kelyheket, a szentségtartót, valamint néhány miseruhát és a könyvet sikerült kihozni a lángok közül. „A szobrok, festmények, oltárok és az orgona mind odalett” – panaszolta Adorján Imre. A tűz felemésztette azt az Assisi Szent Ferenc-faszobrot is, amely túlélte a korábbi, 1867-es atyhai tűzvészt.

Sok helyről jelezték már, hogy segítenek az újjáépítésben

Az újjáépítésnek minél előbb szeretnének nekilátni, hiszen közeleg a tél. A plébános ennek érdekében már felvette a kapcsolatot a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséggel. Adorjáni szerint első lépésként be kell fedni az épületet, így a teljes felújításig nem mennek tönkre megmaradt falak. Egyelőre kényszermegoldásként a mintegy nyolcvan lélekből álló gyülekezetnek a ravatalozóban tartja a miséket.

Katona Mihály, a községközpont, Korond polgármestere arról számolt be: az újjáépítés előtt a legfontosabb lépés a jegyzőkönyv és a kárbecslés elkészítése. A jegyzőkönyvet már hétfőn elküldték a Hargita megyei prefektúrához, a megyei önkormányzat és a katasztrófavédelemhez. Reményeik szerint a sürgősségi alapból megtérítik a károkat, ugyanakkor a korondi önkormányzat költségvetés-módosítással különít el pénzt a munkálatokra.

Az elöljáró rámutatott: a katolikus egyházzal is egyeztetnek, adománygyűjtést szerveznek, ezenkívül a közbirtokosságok, erdészeti hivatalok támogatását is kérik. A testvértelepülések vezetősége közül néhány már jelezte, hogy segítene, de már magánszemélyek is támogatásukról biztosították a károsultakat.

A kár becsült értéke 380 ezer lej

Alina Maria Ciobotariu, a Hargita megyei tűzoltóság szóvivője közölte: vasárnap nem sokkal 22 óra után értesítették a szakembereket az atyhai templomtűzről. A székelyudvarhelyi hivatásos tűzoltók három autóval vonultak ki, és a helyszínre siettek a korondi, a parajdi és a felsősófalvi önkéntes tűzoltók is öt autóval. Hajnali háromig küzdöttek a lángokkal, de a 13 hivatásos és a 29 önkéntes tűzoltó már keveset tudott tenni a templomért.

A szóvivő szerint mintegy ötszáz négyzetméteren égett le a tetőszerkezet, a kár becsült értéke 380 ezer lej, de a beavatkozásnak köszönhetően további 500 ezer lejes kárt előztek meg, hiszen a tűz nem terjedt át a szomszédos épületekre. Hozzátette, noha két villámhárító is volt, meglehet, hogy a templomtetőzet felújításakor nem megfelelően földelték azokat, de ezt egyelőre nem tudják megerősíteni.

Egy idősebb helybéli hétfő reggel, a leégett templom mellett állva elmondta: nem ez volt az első alkalom, hogy tragédia sújtotta az épületet, 1867-ben ugyanis szintén tűzvész rongálta meg a templomot, amelynek oldalfalai kivételével minden megsemmisült. 1926-ban pedig szélvész döntötte le a tornyot.