– Klaus Johannis kezdeményezésére szeptemberben elnöki bizottság alakult egy országprojekt kidolgozására. Miként kell elképzelni ezt a projektet: közös célkitűzések egyfajta halmazának, nemzeti stratégiának, fejlesztési tervnek?

– Nem lehet összehasonlítani egy fenntartható fejlesztési stratégiával. A testület eddigi egyetlen ülése alapján az körvonalazódik, hogy ugyanolyan típusú, léptékű dokumentumról lesz szó, mint amelyben az ország eldöntötte, hogy az Európai Unióhoz és a NATO-hoz csatlakozik. Vagyis Romániának a következő néhány évtizedre vonatkozó céljait rögzítenénk, amibe aztán belefoglalható az euró bevezetése is, de igazából e téren a konvergencia a lényeg, nem pedig az euró. Olyan standardokat, minőségi mutatókat szeretnénk felmutatni, amelyek meghatározzák az ország arculatát, és nem feltétlenül a száraz statisztikák, hanem a közpolitikák szintjén.

Egyszerű nyelvre lefordítva: ez a projekt tartalmazni fog gazdasági, szociológiai, oktatási, egészségügyi, a jövőre nézve meghatározó elemeket, ennek ellenére mégsem merném oktatási vagy egészségügyi stratégiához hasonlítani, mert nem képes lemenni abba a mélységbe. Azokat a közös célokat keressük, amelyek esetében meg tudunk állapodni abban, hogy jó lenne, ha az ország ezeket sikerülne megvalósítsa középtávon, tíz év alatt, továbbá a 2030–2050-es időszakban.

– Az államfő már hivatkozott arra, hogy az ország egyik legfontosabb nemzeti célkitűzése volt az európai uniós integráció, a csatlakozás után azonban már nem volt olyan eszme, amely egységbe kovácsolta volna a román nemzetet. Milyen újabb célok tűzhetők ki egy országprojekt keretében?

– Kitűzhetőek újabb célok. Az RMDSZ és az én vízióm az, hogy olyan országot kell építenünk, amelyben mindenki megtalálja a maga helyét, és a kis régióktól kezdve a hagyományos térségeken át a közösségek valamennyi tagja jól érzi magát. Nagyon egyszerűen fogalmazva ez a cél. Ebbe aztán beletartozik a jogrend átalakítása, életminőségi, sőt akár politikai-társadalmi kérdések is. Sokan inkább olyan célokban gondolkodnak, ami nagyon hasonlít az európai makro-gondolkodásmódhoz, és ami egy pólusrendszerű, közigazgatásilag hatékonyabb, átszervezett Romániát feltételez.

Ezek olyan dolgok, amelyek számomra túl szárazak, és amelyek mögött kevésbé látok eszméket, mint inkább számokat. Szerintem érdekes viták lesznek arról, hogy melyik lesz az a terület, amelyet le akarunk fedni. A mi megközelítésünk szerint arról kell beszélnünk, hogy az emberek, a polgárok országa hová kerüljön egy európai berendezkedésben, ráadásul olyan körülmények között, amikor az EU is változik, és nem tudni, tíz év múlva közjogi értelemben milyen rendszerben működnek majd együtt az uniós tagállamok. Ebben a felállásban kell elképzelni az országprojektet.

– Kitérhet-e a projekt például olyan kérdésekre, hogy Romániának milyen elképzelése van Európa, az EU jövőjéről, miként viszonyul Oroszország és a Nyugat szembenállásához vagy éppenséggel a migráció kérdéséhez? Esetleg kitűzheti célként a külföldön letelepedett több millió román állampolgár hazacsalogatását?

– Ezek a témák mind jogosak. Én is elmondtam a bizottsági ülésen: beszéljünk arról a közép-európai Romániáról, amelyik együtt él a szomszédaival, és amely Nyugat-Európa keleti határa. Emögött egyaránt meghúzódnak pozitív és negatív élmények, de akkor beszéljünk nyíltan róluk, ne bújjunk el ezektől. A migráció kérdését minden bizonnyal érinteni fogjuk, mert Romániában nagyon erősen jelentkezik az aktív lakosság elvándorlása, emiatt nem kerülhető meg a kérdés, hogy miként tudjuk fenntartani az országot.

– Összefüggésben áll-e Ön szerint ez az államelnöki kezdeményezés azzal, hogy Románia két év múlva, 2018-ban ünnepli a nagy román egyesülés százéves évfordulóját?

– Egészen biztosan kötődni fog a projekt az évfordulóhoz és a százéves Romániához. Ami akár szerencsés körülmény is lehet, de megtörténhet, hogy veszélyforrás is az erdélyi magyar közösség szempontjából. Ebben a vitában biztosan megjelennek olyan vélemények is, amelyek azt a típusú homogenizációs filozófiát vallják, amely sokszor felüti a fejét, és amely mentén sokszor megpróbáltak döntéseket hozni az elmúlt tíz évben. Ezzel szemben meg fog jelenni egy másfajta gondolkodás is, miszerint a diverzitáson, a helyi identitáson alapuló országot kell építenünk. Hogy milyen élességgel és milyen skálán, ma még nehéz megmondani, de az biztos, hogy a százéves Románia tükrében fogunk erről beszélgetni.

– Minek kell feltétlenül szerepelnie az elképzelésben az RMDSZ szerint?

– Minden olyan közösség problémakörének, amely veszélyeztetett, és lemaradással szembesül. Az általunk sorolt példák szerint ez a közösség lehet nemzeti kisebbség, hegyvidéki, kisvárosi, de akár egy félreeső mikrorégió közössége is. Róluk nem mondhat le Románia, meg kell teremteni a felzárkóztatásuk garanciáit. Mi ebben akarunk eredményeket látni.

Az ország legfontosabb fejlesztéseinek gerincét képező, jelenlegi uniós finanszírozási rendszerek ugyanis a nagy pólusok köré csoportosulnak, másoknak pedig esélyük sincs felzárkózni, mert az út- és vasúthálózatok, a nagy városi pólusok fejlesztése arról szól, hogy bármit tesz más régió, a modern, versenyképes gazdaság ezekbe fog tömörülni. Viszont a többi régiónak is meg kell adni a választ, hogy miben lesznek ők versenyképesek a jövő Romániájában és Európájában. Másrészt nagyon fontos vázolni, hogy miként biztosítható a felzárkóztatás a leszakadás veszélyeztette közösségek számára, ebbe a feladatkörbe pedig a vidékfejlesztési és a kisebbségpolitika egyaránt beletartozik.

– A nemzeti kisebbségek ügyét, jogaik orvoslását rögzíteni lehet-e egy ilyen dokumentumban?

– Legyen szó az uniós vagy a NATO-csatlakozásról szóló folyamatról és tárgyalásokról, az eddigi országprojekteknek részét képezték a kisebbségek helyzetét előtérbe helyező témák. Winkler Gyula kollégámmal együtt azon az állásponton vagyunk, hogy Románia a nemzeti kisebbségi közösségeké is, ennél fogva nem lehet tőlük elvonatkoztatni, róluk, rólunk is szólnia kell a dokumentumnak. Az eddigi beszélgetések inkább arról szóltak, hogy mindenki behatárolta azokat a témákat, amelyek érdekesek lehetnek egy ilyen vita során, de ma még nem tudjuk, miként tudunk majd haladni egy adott témakörben, mert az érdemi viták tavasszal várhatóak, és majd jövő nyáron érkezik el a pillanat, amikor ezt a szöveget közvitára lehet bocsátani.

– Lesz-e majd politikai akarat ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítására párthovatartozástól függetlenül, illetve a mindenkori kormányok részéről?

– Ha ez a szövegstruktúra képes túllépni egy ciklikusságon, és valóban egy 2030-as, 2050-es társadalomfejlettségi, európai berendezkedési helyzetet rajzol le, akkor igen. Viszont egyértelműen az államfő tárgyalókapacitásán múlik, hogy akar-e valódi konszenzust kialakítani, mert ha nem lesz a pártok között konszenzus, akkor ez a projekt halálra van ítélve.