„A pajta kipucolva, a tehenek megfejve, a marhák pedig kihajtva a legelőre” – kezdte beszélgetésünket kedden délelőtt Deák Dénes kobátfalvi gazda, aki veresegyházi vendégét avatja be a helyi gazdálkodás mikéntjébe.

Takács Alexandra elmondta, elsősorban a vidék megismerése vonzotta a Székelyföldre, és noha csak pár napja van az udvarhelyszéki településen, máris elvarázsolta a táj. Az itteni gazdák mindennapjai is érdeklik egyrészt agrármérnöki végzettsége miatt, másfelől tervezi, hogy egy kisebb önellátó gazdaságot alakít ki otthon, Magyarországon. Takács Alexandra egyébként végrehajtási ügyintézőként dolgozik egy bankban, hosszabb ideig mezőgazdasági munkát nemigen végzett.

Munka és szóhasználat

Az első napokat némi humor fűszerezte, voltak olyan, helyileg használt szavak, amelyeket a magyarországi kalandor nem értett – pityóka, laska, tészta, „remorka” –, de ez nem jelentett különösebb gondot. Az viszont már elsőre feltűnt Takácsnak, hogy a székely ember hadar, és kevésbé artikulál beszéd közben az anyaországihoz képest. „Még csak pár nap telt el, de nagyon sok mindent megtanultam már. Nagy élmény volt a kenyérsütés, hiszen nálunk nem igazán látni ilyet. Bálázni is megtanultam, illetve tehenet és kecskét fejni. Kisebb megszakításokkal reggeltől délutánig dolgozunk” – mesélte.

Ottlétünkkor a kasza nyelét is megragadta. Deák Dénes segédletével, és megpróbált kaszálni kisebb, nagyobb sikerrel. Ha elsőre nem is ment úgy a munka, mint egy tapasztalt gazdának, a hozzáállása mindenképp dicséretre méltó, a sebtében lekaszált fűnek pedig örültek a bárányok. „Most azt mondom, hogy szívesen végezném ezt a munkát, de ha benne lennék, mondjuk egy évig, lehet, hogy megváltozna a véleményem” – tette hozzá a kalandor.

Kevesebb gép

Takács Alexandra rámutatott, lényeges különbség az itteni és az anyaországi mezőgazdaság között, hogy a Székelyföldön jobban ragaszkodnak az emberek a hagyományos módszerekhez, a gépesített munka némileg háttérbe szorul. Szerinte ez nem is baj, hiszen a megtermelt ételek ízén érződik, hogy biogazdálkodásról van szó, így minden finomabb.

Deák Dénes elmondta, a Vidék Kaland programba való bekapcsolódásával a legfőbb célja bemutatni, hogy az itteni emberek nem elmaradottak, és a mezőgazdasági munkának megvan a maga szépsége. „A kevésbé gépesített, kétkezi munkának is megvan az értéke. Azt esszük, amit megtermeltünk” – fogalmazott. Vendégére, aki szombatig marad Kobátfalván, még sok munka vár, ám a kirándulások sem maradnak el. A gazda meg fogja mutatni neki a helyi látványosságokat – parajdi sóbánya, segesvári vár stb. –, elmennek medvelesre, megnéznek egy esztenát, és a keresztúri tejgyárat is meglátogatják.

Deák kifejtette, a Vidék Kaland része egy verseny is, amelynek során kiválasztják az idei tiszteletbeli erdélyi gazdát, a jelöltekre a www.videkkaland.transindex.ro portálon lehet szavazni.
Deák Dénes gazdaságát főleg tejtermelésből tartja fenn, munkájával agrármérnöki tanulmányait kamatoztatja. Az egyetemről egy meglévő gazdaságba tért haza, ezt próbálja továbbfejleszteni, igyekszik gépeket is vásárolni, ám a hagyományos termelésről nem mond le. „Fejlődni csak a hazai és az európai uniós területalapú támogatásoknak köszönhetően lehet, a termelésből megkeresett pénz csak a gazdaság fenntartására elég” – magyarázta a gazda, aki már pályázni is próbált különböző gépek megvásárlására, ám eddig nem járt sikerrel.