– A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) által javasolt parlamenti képviselőként kettős feladatot lát el, egyszerre képviseli az erdélyi magyar ifjúságot, illetve a máramarosi magyarságot a parlamentben. Huszonhét évesen nem érzi ezt túl nagy feladatnak?

– Nem korfüggő a feladat nagysága. Több mint tíz éve tevékenykedem az ifjúsági szférában, születésem óta, 27 éve máramarosi vagyok, és az elmúlt időszakban részt vettem a helyi közösségek életében. A Nagybánya Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács vezetőjeként sok települést bejártam, ismerem mind a fiatalok, mind a helyi közösségek gondjait. Rálátásom van azokra a problémákra, amelyek a következő négy év kihívásait nyújtják.

– Melyek ezek a kihívások, felsorolna néhányat?

– Máramaros megyében – ahogy Erdély más megyéjében is – a magyarság nagy része vidéken él, ahol komoly probléma a tisztességes megélhetés, éppen ezért nagy a kivándorlás a régióból, hiányoznak a fiatalok a községekből. Olyan programokat kell indítani, olyan törvényjavaslatokat kell beterjeszteni, fenntartani, amelyek megkülönböztetett módon támogatják az élhető vidék létrehozását. Sok településen nagy a munkanélküliség, sok helyen van szükség arra, hogy akár befektetők jöjjenek, akár helyiek merjenek vállalkozásba kezdeni és ezáltal jobb létet teremteni maguk és környezetük számára. A másik nagy, ugyancsak az ifjúságot érintő probléma Máramarosban az iskolák kérdése. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a meglévő magyar osztályok megmaradjanak, a magyar érdekeltségű tanintézetek támogatásban részesüljenek, a magyar gyerekek magyar iskolába járjanak.

– A következő időszakban az ifjúsági törvény módosítása lesz a legnagyobb feladat, amelyben tevékenyen részt vesz. Milyen módosításokat javasolnak a jogszabályhoz?

– A Miért is képviseltette magát azon a tanácskozáson, melyen ezekről a javaslatokról szó volt. Többek között az a javaslatunk, hogy munkatapasztalattal nem rendelkező fiatalok alkalmazásakor a vállalkozó adókedvezményben részesüljön. Ezáltal is elősegítenénk, hogy a fiatalok munkatapasztalatot tudjanak szerezni. Másik fontos javaslat, hogy a fiatal anyák könnyebben tudjanak részmunkaidős munkát vállalni, és visszakerülhessenek a munkaerőpiacra. Azok a vállalkozók, akik fiatal kismamákat alkalmaznak, szintén adókedvezményben részesülnének. Másik fontos meglátás, melyet az ifjúsági törvény módosítása kapcsán említettünk, a szakoktatás kérdése. Nagyon fontos, hogy fiatal szakembereink legyenek, akik itthon tudnak dolgozni és jól keresni, akik meg tudják teremteni önmaguk számára a megélhetést.

– Az ifjúsági törvény módosítása kapcsán mennyire működnek együtt a román pártok ifjúsági szervezeteivel, illetve a civil szférával?

– A Miért eddig is jó partneri viszonyt tartott fenn a román ifjúsági szervezetekkel, a pártok ifjúsági szervezeteivel, és képviseltette magát az ifjúsági törvény vitáján. Jelenleg pedig azt látjuk, hogy a kormányprogramban több olyan elem is van, mely a mi programunkban is szerepel. Különböző témák mentén hasonlók az elképzelések, mert a romániai magyar fiataloknak is többnyire ugyanazok a problémái, mint a többségieknek.

– Képviselőként az informatikai szakbizottság tagja. Milyen tennivalókat tart szükségesnek ezen a területen?

– Ez az információs technológiáért és kommunikációért felelős bizottság. Az IT-témák tartoznak ide a kormányzat felszerelésétől kezdve a vidéki IT-beruházásokig, programokig. De ide tartoznak a kommunikációs – a postát, a telekommunikációs cégek működését és felügyeletét érintő – törvényjavaslatok is. Azért szerettem volna a bizottságban dolgozni, mert fontosnak tartom az online ügyintézés előmozdítását. Hogy a fiatalok online felületen tudják intézni adminisztrációs ügyeiket, akár a cégbejegyzést is, amely folyamat – amennyiben online lehetne intézni – egynaposra csökkenne.

Sok fiatal kezdő vállalkozó az IT-szektorban próbál dolgozni, sok startup (nagy növekedési potenciállal rendelkező induló vállalkozás) van, programozási vagy egyéb IT-cégekről van szó. A fiatalokat különösen érinti a téma. Ha a következő négy évben sikerül olyan törvényjavaslatokat előterjeszteni, olyan jogszabályokat fenntartani, amelyek növelnék a fiatalok IT-szektoron belüli szerepvállalását, jó lehetőséget teremtenénk arra, hogy egy erős fiatal vállalkozói szféra jöjjön létre Romániában.

– A másik szakbiztosság, amelynek munkájában részt vesz, a védelmi bizottság. Ezen az egyébként érzékeny területen milyen, az erdélyi magyarok, fiatalok számára releváns terveket lát megvalósíthatónak?

– A védelmi bizottságban azt hiszem, koromnál fogva én vagyok az egyedüli, aki már nem vett részt kötelező sorkatonai szolgálatban. Ezért ebben a testületben kihívásokkal teli lesz a következő négy év. Ehhez a szakbizottsághoz tartozik a közrendészet is. Erdélyi magyar viszonylatban fontosnak tartom, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség jelentős arányban van jelen, legyenek magyar nyelvet beszélő rendőrök, akikhez a magyar lakosok is anyanyelvükön fordulhatnak.

– Erre van törvényes keret, a rendőrképzőkön vannak magyarok számára fenntartott helyek, de az intézmények szerint kevés a jelentkező.

– A gyakorlat sajnos mást mutat. Elsősorban Máramaros megyéről beszélek, mert ott ismerem a helyzetet. Vannak olyan települések, ahol kevesen vagy egyáltalán nem élnek magyarok, és magyar rendőr van, míg a szomszédos faluban, ahol 80 százalékban magyar ajkú a lakosság, nincs. Amikor a helyi közösség megkereste a megyei rendőr-főkapitányságot, javasolva, hogy cserével oldják meg a helyzetet, azt a választ kapták: az idézett törvény a rendőrökre nem vonatkozik. Ez egy hosszúmezői eset: a magyar településen nincs magyar rendőr, de a szomszédos román településen kettő is van. Emiatt mindenképp szót fogok emelni a védelmi és közrendészeti bizottságban, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem elszigetelt esetről van szó, és Erdély több településén is fennáll a probléma.