Néhányuk valahogy túléli a hideg és hosszú teleinket a szabadban, de a róluk szüretelt levél, virág általában nem lesz annyira aromás, mint eredeti termőhelyükön. Ennek oka az, hogy a csapadékos, napsütésben szűkölködő nyarakon ezek a fűszernövények ugyan jól fejlődnek, nagy lombozatot, erőteljes hajtásokat növesztenek, de viszonylag kevés aromás anyag, illóolaj termelődik bennük.

Erős aromák napfényes időben

Meleg nyáron, mint amilyen az idei, a mediterrán származású fűszernövények eredeti élőhelyükhöz nagyon hasonló klimatikus viszonyok között élnek. A sok erős napsütés és száraz meleg hatására a növény eleve kevesebb friss hajtást növel, és sokkal nagyobb mennyiségű aromás anyagot termel és halmoz fel a levelekben, szárakban, virágokban. Így aki már több éve termel fűszernövényeket, – akár dísznövényként, akár gyógyhatásuk miatt – azt tapasztalhatja, hogy az előző évekhez viszonyítva sokkal erősebben illatoznak, egy napsütéses délutánon ontják magukból az illóolajakat, megfűszerezve a kiskert levegőjét.

Elmondható ez a kerti zsályáról, levenduláról, izsópról, kakukkfűről, citromfűről, tárkonyról, ürömről, oregánóról, lakásban teleltetett, de nyáron a szabadban nevelt rozmaringról vagy babérról, de még az egyéves növényekről is, mint a csombor, bazsalikom, koriander, kapor, petrezselyem vagy édeskömény. Érdemes tehát idén nagyobb adag fűszernövényt eltenni a későbbiekre, illatukat még következő szezonig is jól meg fogják tartani.

Mikor szedjük le?

A fűszer szüretelésének időpontját annak függvényében kell eldönteni, hogy a növénynek melyik részét használjuk fel. Ez lehet a levél (tárkony, petrezselyem, bazsalikom), virág és virágos hajtás (csombor, levendula, kamilla), mag (kapor, édeskömény, koriander) vagy gyökér (torma, lestyán, fokhagyma). Nyilvánvalóan ezeket a növényi részeket akkor célszerű leszüretelni, amikor a legnagyobb az aromásanyag-tartalmuk.

A leveleket és hajtásokat érdemes még a növények virágzása előtt szedni, napsütéses, száraz napokat követően, a délelőtti órákban. Bizonyos növényeknél, mint például a tárkony vagy citromfű, egy évben kétszer is szüretelhetünk, kora nyáron, majd pedig kora ősszel, másoknál, mint például a rozmaring, babér vagy zsálya, folyamatosan szedhetünk azonnali felhasználásra, és nyár végén szüretelhetünk szárítás céljából. A hajtásokat, leveleket ezután kedvünk szerint konzerválhatjuk, bevált szokás a tárkony lesózása és ecetezése, a petrezselyemzöld, a rozmaring szárítása.

Árnyékos helyen kell szárítani

Ha a virágos hajtásokat használjuk fel (csombor, kakukkfű, oregánó, izsóp, levendula), akkor ezeket a virágzás csúcsidőszakában kell gyűjteni, szintén a délelőtt folyamán, és szellős, de napfénytől védett helyen szárítani. Ebben az esetben is fontos, hogy a szüretelést száraz, napsütéses időszak előzze meg.

A magok szüretelése szokott a legnehezebb lenni, nemcsak azért, mert időigényes munka, hanem azért is, mert a magok folyamatosan érnek, és ha éppen az érési időszakban nedves, esős idő van, akkor nehezen tudunk naponta száraz magot vagy kimagzott virágszárat szedni. Magját szüreteljük a kapornak, koriandernek (bár mindkettőnek használható a levélzete is nyáron) és a köménynek is (amely inkább vadon gyűjtött fűszer még, de egyre többen termesztenek saját kiskertjükben is).

A magokat vagy magos szárakat is szüretelés után árnyékos, szellős helyen kell tovább szárítani, majd papírtasakban tárolni. A gyökérfűszereket csakis a növények leszáradása után érdemes gyűjteni, amikor a termelődött anyagok elraktározódnak a gyökérzetben vagy a föld alatti módosult szárban. Ez a fokhagymánál már nyár végén bekövetkezik, ha lestyángyökeret akarunk szüretelni és eltenni, akkor érdemes megvárni az őszt.