Az a szoros érzelmi fonál, ami összeköt bennünket az édesanyával, már életünk első percétől fogva meghatározó számunkra.

Az anya az első, akihez kötődünk, másrészt nőként fontos azonosulási mintát nyújt számunkra. Tehát egyszerre gondoskodó szülő és modell: viselkedése, gesztusai, kommunikációs stílusa, konfliktuskezelési módszerei, a párkapcsolatában mutatott viselkedése, az általa mutatott női szerep minta felcseperedő lánya számára. Ahogy táplál bennünket, ahogy a karjaiba vesz, ahogy kommunikál velünk, az idő, amit együtt töltünk, a közös tevékenységek minősége mind befolyásolják a köztünk lévő kapcsolatot.

Serdülőkori nehézségek

Leginkább a serdülőkor beköszöntével – de gyakran előfordul, hogy korábban – kezdődhet a nagy meg nem értés korszaka anya és lánya közt. „Mindig olyan akartam lenni, mint ő.” „Nem fogadott el olyannak, amilyen vagyok.” „Csak magával törődött.” „Megfojtott a szeretetével.” Bármennyire bizalmas és szoros is ez a kapcsolat, a személyiség kibontakozása során természetes az eltávolodás, amit a szülőknek illik tiszteletben tartaniuk. Nagyon sok szülő ebbe is be akar törni, illetve azon munkálkodik, hogy teljes mértékben föloldja a kettejüket elválasztó határokat.

Kötődés és leválás egyensúlya

Sok anyát rettenetesen izgat az a kérdés is, hogy van-e olyan titka a lányának, ami egyébként fontos lenne, csak épp nem derült ki. A kislány hagyományos fejlődésében elég gyakori a naplóírás, amibe sok szülő szeretne belekukucskálni, a titkokat meglesni. Sokszor előfordul, hogy a kislány bizalmasabban fordul a naplójához, mint az anyukájához, éppen ezért nagyon komolyan elvárja, hogy ne olvasson bele senki.

Ha ez mégis megtörténik, sőt a kíváncsiskodás ki is derül, személyes sérelemnek veszi, és érthető módon a korábbinál is jobban őrzi a titkait. Mint minden szülő-gyermek kapcsolatban, ez a fajta feszültség és eltávolodás rendkívül fontos szerepet kap a gyermek személyiségének és autonómiájának kialakulásában. Ha a serdülőkor végére nem sikerül megvalósítani anya és lánya közt a kötődés és leválás egyensúlyát, akkor a későbbi kapcsolatot gyakran harag, feszültség és bűntudat jellemzi.

Megromlott kapcsolat – van kiút?

Az okoktól függetlenül elmondható, hogy a rossz anya-lánya kapcsolat minden esetben nehezen kezelhetővé teszi a hétköznapokat a lány számára, mert így hiányzik az életéből az a bázis, amihez bizalommal fordulhatna. Emiatt alacsony az önbizalma, ez pedig negatív hatást gyakorolhat a párkapcsolataira, bizalmatlanná teheti őt másokkal szemben, sőt rossz hatással van a saját gyermekeivel való kapcsolatára is.

Az anya-lánya kapcsolatok sosem problémamentesek. Természetes, hogy időnként megjelenik a konfliktus, az indulat, a rivalizálás. A kérdés csak az, mihez kezdünk ezekkel az érzésekkel. Hagyjuk, hogy megmérgezzék ezt a legfontosabb kapcsolatot, és eltávolítsanak bennünket egymástól? Vagy megpróbálunk a problémák ellenére is szeretetteli kapcsolatot ápolni? Ha az utóbbi a cél, akkor mindkét részről olyan erényekre lesz szükség, mint a türelem, a kitartás, az empátia vagy a magabiztosság. El kell fogadni a másik érzéseit és problémáit, megfogalmazni a saját vágyainkat, és közös erőbedobással küzdeni a kompromisszumért.