Nem szívesen nevezem répának a murkot, kertészként kevésbé zavar az, hogy a murok szó szláv eredetű, mint az, hogy a növénynek botanikailag alig van valami köze a répához, tehát nagyon félrevezető sárgarépának hívni. Alapvető, fontos zöldség, minden háztartásban jelentős mennyiség fogy belőle, s rá is igaz, ami sok más zöldségre: akkor is megéri foglalkozni vele, ha nem termesztünk annyit, hogy teljesen fedezze a szükségleteinket, mert egész nyár és ősz folyamán frissen szedhetünk belőle.

Előnye: később is vethető

A rövid tenyészidejű fajták még akár május utolsó, június első hetén is vethetők, amikor minden más már el kell legyen palántálva, vetve. Ez nagy előnye a muroknak, lehetőséget ad arra, hogy a spenót vagy hónapos retek szezonja után üresen maradt ágyásokba vessük, illetve arra, hogy ha az első vetés nem kelne szépen vagy tönkremenne, akkor még időben újravethessük. Szinte magától értetődő, hogy mélyen megművelt, laza talajt igényel, hiszen csak így tud méretes gyökere kifejlődni.

Köves, sekély és tömör agyagos talajban nem fogja jól érezni magát a növény. A vetésforgóban a nagyon tápanyagigényes növények helyére ajánlott vetni, olyan részébe a zöldségeskertnek, ami nem volt az elmúlt ősszel vagy idén tavasszal megtrágyázva, és előző évben káposztaféléket, uborkát vagy paradicsomot neveltünk rajta. Ez azért jó így, mert nem igényes a könnyen felvehető tápanyagok iránt, sőt túlságosan kövér talajban a gyökerek elágazók, alaktalanok lesznek.

Kertészpraktikák a vetéshez

A talajt nagyon alaposan elő kell készíteni vetés előtt, és jó minőségű magot kell használni. A murokmagok ugyanis elég aprók, és felületüket parányi tüskék, szőrök borítják. Ha a talaj nem elég porhanyós, könnyen előfordulhat, hogy a maghoz nem kerülnek elég közel a földmorzsák ahhoz, hogy a csírácska meg tudjon kapaszkodni, és a növény megéljen. Megoldható ez a probléma úgy, hogy kicsivel mélyebb sorokat húzunk, majd annak az aljára finomra rostált komposztot, esetleg virágföldet szórunk, és ugyanezzel födjük be a magokat is. Az elvetett magokon jó egy kicsit megtömöríteni a talajt, megütögetni egy gereblye fokával szintén az említett tüskécskék miatt.

A másik hátránya a murok magjának az, hogy nagyon apró, és későn csírázik. A vetést megkönnyíti, ha a magokat összekeverjük négy rész fűrészkorpával, így egyenletesebben tudjuk elszórni. Ha egy kevés salátamagot is keverünk hozzá, akkor ez nagyon rövid időn belül kicsírázik, így ha kapálni, gyomlálni akarunk, látni fogjuk, hol vannak a muroksorok. Szintén egy kertészpraktika az, hogy közvetlenül a vetés után vékony rétegben fűrészkorpát szórjunk a sorokra. Ezzel is megjelölhetjük a sorokat, és a vékony takaróréteg a talajfelszín kérgesedését is csökkenti, így a növénykék könnyebben ki tudnak majd bújni.

Hagymával társítva

A sorokat húzhatjuk arasznyi távolságra egymástól, így amint a növény levélzete kifejlődik, elzárja a fényt a sor közötti részekről, visszafogva ezzel a gyomok kelését. Vethetjük hagymával társítva is, ha minden második sorba hagymát vetünk, akkor ezzel részben csökkenthetjük a muroklégy támadását. Kelés után néhány héttel ritkítani kell a fejlődésnek indult növénykéket, majd nyár közepén még egyszer, az apró magok miatt szinte elkerülhetetlen az, hogy sűrűbben keljen, mint ahogyan az szükséges. Ha nem egyeljük ki a növényeket, akkor viszont nem lesz elég helyük ahhoz, hogy a gyökerük megfelelő módon fejlődjön.

A nyárközépi ritkítás során már gyakori az ujjnyi vastag murok, ami frissen felhasználható. A fajták közül a Nanti az egyik legelterjedtebb, ami késői vetéssel jó lesz télire, korai vetéssel pedig nyáron már szedhető, a Vörös óriás kissé hosszabb tenyészidejű, de télen jobban tartósítható fajta. Ha pedig valami érdekesebb murkot szeretnénk termeszteni kiskertünkben, arra is van lehetőség, kis utánajárással hozzájuthatunk bíbor, lila, sötétvörös, citromsárga vagy éppen fehér színű fajták magjaihoz.