– Önt választották az idei pünkösdi búcsú szónokává. Hogyan fogadta a megtisztelő felkérést?

– A csíksomlyói pünkösdi búcsú igehirdető személyéről a ferences rendtartomány definitóriuma – a szerzetesrend főtanácsa – dönt. Nekem Urbán Erik, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója hozta el a felkérést. Egy kicsit elgondolkodtam a felkérésen, de aztán elvállaltam. Azt mondtam, hogy ha ők így látják jónak, akkor állok elébe. A megtorpanás oka, hogy ilyenkor mindenki érzi a felelősséget, bármilyen gyakorlott szónok is legyen az illető. De az ember nem a saját bölcsességét közli, számít arra, hogy a Szentlélek sugall, és ihletet ad, azaz hozzátesz a saját gyenge emberi erőnkhöz, és abból valami jó származik majd.

Különben prédikáltam még a somlyói pünkösdi búcsún 1986-ban, akkor Csernakeresztúron voltam plébános, a visszatelepített bukovinai székelyek körében. Pöhacker Balázs, az akkori ferences tartományfőnök és csíksomlyói házfőnök felkérésére a pünkösdszombati szentmisén prédikáltam, akkor persze csak a kegytemplom falai között zajlott a búcsú. Akkor még fiatalabb voltam, nagyon meglepett a felkérés. A szószékről kellett prédikálni, s mikor letekintettem onnan, megláttam a gyimesi és moldvai csángó magyarokat a népviseletükben, abban a pillanatban bizony elállt a lélegzetem. De a papoknak azért jó, mert a prédikációk előtt éneklik a Szentlélek himnuszát, azalatt, ha meg is lepődnek, össze tudják szedni gondolataikat. És természetesen a himnusz során kérik a beszédükhöz a Szentlélek ihletését, megvilágosítását, illetve mind a hét ajándékát.

Az ünnepi szónokról

Csintalan László 1950. április 11-én született Csíkszépvízen ötgyermekes kántortanító családban. Elemi, általános és középiskolai tanulmányait a mai csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban végezte. 1969-ben érettségizett, és ugyanebben az évben jelentkezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára. 1975-ben szentelte pappá Márton Áron püspök. Segédlelkészként Brassóban és Kolozsváron, plébánosként Brá­don, a Csernakeresztúrhoz tartozó Piskitelepen, Besztercén, Ma­dé­falván, Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen szolgált. 2009-től Csíkdelne–Csíkpálfalva lelkipászto­ra. Papi jelmondata: Szeretettel szol­gáld Istent és embertársaidat!

– Milyen érzés az egyik legismertebb Mária-kegyhelyen prédikálni?

– Csíksomlyóhoz eléggé kötődöm, hiszen árnyékában nőttem fel, 15 évet Csíkszeredában éltem, ott jártam iskolába. Gyermekként és diákként is részt vettünk az akkori somlyói búcsúkon a családommal, igaz, annak idején kisebb méretű volt az ünnep.

Mostanra jelentősen megnőtt az idelátogatók, illetve a zarándokok száma. Felelősséggel jár, hogy az igét, az örömhírt, Jézus Krisztus tanítását úgy közöljem, hogy minden jelenlévőnek szóljon, még ha a pap magának is prédikál.

S habár statisztikák nincsenek, hogy egy-egy prédikációt hányan értették meg, hányan fogadták be, de mindenképpen nagy felelősségnek érzem ezt a feladatot.

– Mit szeretne megosztani a hívekkel prédikációjában?

– Ferenc pápa az irgalmasság szent évének hirdette az ideit, amelynek alapgondolata: legyetek irgalmasok, amint a ti mennyei Atyátok is irgalmas. Az irgalmasságnak vannak lelki és testi cselekedetei, ezeket megtenni mindannyiunk állandó feladata, így a megbocsájtás, a szegények segítése, a jótanács-adás. Ezekre a cselekedetekre próbálom saját figyelmemet is fordítani, s habár ezek mindig aktuálisak, az irgalmasság szent éve alatt még inkább időszerűek minden ember számára. A beszédem gerincét ennek tükrében a jó Isten irgalmasságának három mozzanata képezi majd: Isten irgalmassága a teremtésben, az ő irgalmassága a megváltásban, illetve a megszentelés művében.

– Ön szerint mi az üzenete pünkösdnek 2016-ban?

– Az első pünkösdkor az apostolok Jézus feltámadása után – habár tudták, hogy van feladatuk, az örömhírt hirdetniük kell – tébláboltak, mert nem tudták, hogyan is kellene csinálniuk. A Szentlélek volt a segítőerő, amely elindította őket. Tudjuk, hogy már akkor Péter apostol, aki nem volt sem írástudó, sem szónok, rögtönözve olyan beszédet – hittanórát – tartott a Szentlélek ihletésével, hogy csak akkor háromezren keresztelkedtek meg. Ilyen megközelítésből könnyű a pünkösdi búcsú szónokának, hiszen van kellő ideje felkészülni.

De visszatérve, a Szentléleknek megvan az a sajátossága, hogy indítóerőként működik: az emberekben rejlő képességeket, vagy épp az istenkeresést – amely létezik minden emberben szerintem –, az ő erejével mozgósítja. Ahogyan annak idején az apostolok, úgy napjainkban a pünkösdi búcsúra érkezők is segítő-, ihletőerőt kapnak a Szentlélek közbenjárásával. Ez az erő az ünnep után segíti őket a mindennapi tennivalók, gondok, feladatok megoldásában. Sokan meg is fogalmazzák a búcsúval kapcsolatban, hogy egy egész évre szóló lelki töltetet kapnak ilyenkor.