Az MTI beszámolója szerint a díszszemlét Klaus Johannis államfő és Dacian Cioloș miniszterelnök jelenlétében a napokban felavatatott, frissen helyreállított első világháborús diadalívnél rendezték meg. A diadalívre a román hadsereg „dicsőséglistáját” tartalmazó tizenkét településnév közé visszakerült a „Budapest” felirat is, amelyet a – magyar Tanácsköztársaság vörös hadserege felett aratott 1919-es győzelemre nem túl büszke – kommunisták 1953-ban bevakoltak.

A több ezres közönség előtt rendezett katonai parádén a szárazföldi erők különböző fegyvernemei, valamint a csendőrség, a határőrség, a titkosszolgálatok speciális alakulatai vonultak fel díszlépésben, illetve több száz csapatszállító páncélos, rakétahordozó és kétéltű jármű fedélzetén, miközben fölöttük a román légierő mintegy ötven helikoptere, csapatszállító- és harci repülőgépe – az idén beszerzett első F-16-os rajt is beleértve – rendezett bemutatót.

Az ünnepséget a december 11-ei parlamenti választások közeledtével élénk belpolitikai vita előzte meg, a jobbközép Nemzeti Liberális Párt éléről államfővé választott Johannis ugyanis nem hívta meg a díszszemlére Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, Victor Pontát, a PSD volt miniszterelnökét, de még a PSD-vel szövetséges Calin Popescu-Tăriceanu szabadelvű szenátusi elnököt sem arra hivatkozva, hogy a politikustársadalom „megtisztulását” szorgalmazza, és nem akar a díszemelvényen jogerősen elítélt, vagy bűnvádi eljárás alá vont politikusokat látni.
Johannis érkezésekor elvétve füttyögés is hallatszott a tömegből, de a PSD előre elhatárolta magát bármiféle rendbontástól, mondván, hogy nem szerveznek semmilyen tiltakozó akciót az ünnepen, elöljáróik a díszszemlét a tömegbe vegyülve tekintik meg.

Románia 1990-ben tette meg nemzeti ünnepévé december elsejét: 1918-ban ezen a napon rendezték meg Gyulafehérváron azt a román nemzetgyűlést, amelynek résztvevői kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. Bár három héttel később, 1918. december 22-én a Kolozsváron megrendezett magyar népgyűlés résztvevői megkérdőjelezték az akkor még csak hárommilliós erdélyi és bánsági románság jogát ahhoz, hogy hétmillió lakos nevében eldöntsék 26 magyarországi vármegye Romániához csatolását, és – szintén a wilsoni önrendelkezésre hivatkozva – kinyilvánították, hogy Magyarországhoz akarnak tartozni, a román katonai ellenőrzés alá került és az antanthatalmak által Romániának ígért Erdély elcsatolását már nem sikerült megakadályozniuk.