A tapasztalat azt mutatja, a mezőgazdasági szövetkezetek csak abban az esetben lehetnek működőképesek, ha a gazdák magukénak érzik ezt a társulási formát, ezt azonban ma még nem lehet egyértelműen kijelenteni – állítja Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője.

A szakember rámutatott: a termelők összefogására mindenképp szükség van, és úgy véli, előbb vagy utóbb a kényszer fogja rávinni őket arra, hogy szövetkezzenek. „Egy szövetkezet csak akkor tartható fenn, ha a gazdák hosszú távra terveznek, és a teljes értékesítést a közösen létrehozott és ellenőrzött szövetkezetre bízzák. Nem az a járható út, hogy a szövetkezeti tagok megpróbálják kijátszani a saját tömörülésüket: amikor pár banival többért egyénileg értékesíthetik, akkor nem adják át a szövetkezetnek portékájukat, amikor meg túltermelés van, akkor elvárják, hogy segítsen a társulás. Ez a hozzáállás kudarcra ítéltetett\" – mondta Török Jenő. Mint mondta, a nyugati országok példája is azt mutatja, hogy jövedelmezőbb megoldás az, ha a gazda csak a termeléssel foglalkozik, az értékesítés azonban nem egyénileg, hanem szövetkezeti keretben történik.

Számszerűsített lemaradás

Romániában a gazdálkodás két véglet között ingadozik: a termelők túlnyomó többsége kistermelő, s csupán egy nagyon szűk réteg a nagyobb területeken gazdálkodó agrárvállalkozó – mutat rá a gondok fő okára a mezőgazdasági szakember. Míg Nyugat-Európában a közepes méretű gazdaságok jelentik az agrárágazat gerincét – illetve ezek a legjövedelmezőbbek –, nálunk ez a gazdálkodási forma még gyerekcipőben jár. Romániában az átlag üzemméret 3,46 hektár, míg Hargita megyében 7,06 hektár.

Az országos átlaghoz képest tehát a Székelyföldön valamivel jobb a helyzet, azonban itt a szántóterületek nagysága igen alacsony, gazdaságonként mindössze 1,2 hektár. Mivel országos viszonylatban a gazdálkodók 97 százaléka 10 hektárnál kisebb területen termel, a jövedelmezőség szempontjából elengedhetetlen volna az értékesítési szövetkezetek létrehozása, amivel szavatolni lehetne a kisgazdák termékeinek a piacra jutását a nagyáruházakban is. A kisgazdák termékeinek nagybani forgalmazására csak úgy van esély, ha azok szerződéses rendszerben, egységes minőségben és állandó mennyiségben kerülnek az üzletekbe – mondta Török Jenő.

Régi idők rossz emléke

Török példaként említette: tavaly mintegy 25 ezer gazda és jogi személy igényelt mezőgazdasági támogatást Hargita megyében. Ezeknek a termelőknek mintegy 90 százaléka 1–10 hektár közötti területen gazdálkodik. Mindössze 303 mezőgazdasági üzem rendelkezik 50 hektárnál nagyobb területekkel. A mezőgazdasági szakember emlékeztetett, 1990 után Hargita megyében is felszámolták a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, de azok mintájára a kilencvenes években 67 községben több mint 100 új szövetkezet, úgynevezett társulás alakult. Ezek nagy része az elmúlt húsz évben megszűnt. Az egykori gépállomások megszűnésével úgyszintén mintegy 15–20 gépesített társulás jött létre, de ezekből is csak pár működik napjainkban.

„Jelenleg nyolc szövetkezet és négy termelői csoport működik Hargita megyében – többségének tejfeldolgozás és növénytermesztés a profilja\" – magyarázta a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. A szövetkezéstől való félelem fő oka az igazgató szerint az, hogy az emberek megcsömörlöttek az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetektől. Sok gazda az elhamarkodottan és rosszul felszámolt termelőszövetkezetek örökségét említi mind a mai napig, de inkább a kommunista évek nehéz időszaka él az emberekben. Aki a kommunista érában és a szövetkezetek felszámolásakor is pórul járt, azt most nehéz meggyőzni arról, hogy ismét szövetkezzen.

A képviselőház egyébként döntő kamaraként fogadta el június 28-án a mezőgazdasági szövetkezetek működésére és szabályozására vonatkozó 2004. évi 566-os törvény módosítását. Ez végre pontosítja a mezőgazdasági szövetkezetek tevékenységi körét, az elsődleges mezőgazdasági termékek feldolgozásának, forgalmazásának lehetőségeit, és tisztázza az adózási rendszert is.

A 2014/2020-as Országos Vidékfejlesztési Program (PNDR) tartalmaz olyan európai uniós pénzalapokat – 90 százalékos vissza nem térítendő támogatások formájában –, amelyek kifejezetten mezőgazdasági szövetkezetek létrehozására szolgálnak. Ha a tervezet törvényerőre emelkedik, fellendíti a különböző társulási szövetkezeteket, adókedvezményeket biztosít, így a helyi feldolgozóüzemek is gyorsabban fognak fejlődni.

A tervezet ugyanis bizonyos adókedvezmények bevezetésére is kitér azon gazdák számára, akik termékeiket szövetkezeteken keresztül értékesítik. A tervezet értelmében az első öt évben nem kell nyereségadót fizetniük azoknak a szövetkezeteknek, amelyek mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkoznak, valamint amelyeknek az évi forgalma nem haladja meg a kétmillió eurót.